A De’Longhi KG79 kávédarálómat jó régen, Finnországban vettem. És elhiszitek vagy sem, az az átkozott vacak még mindig működik.
Hát persze hogy működik. Igazából nem is használtam olyan sokat, főleg azért, mert utálom használni. Ez aligha ékes bizonyítéka a tartósságának. Lehet, hogy a motor rendkívül strapabíró, de az is lehet, hogy nem. Egy olyan darálónál, amelyet legszívesebben elkerülök, abból, hogy még működik, biztosan nem fogok a gyártási minőségre következtetni.
Nem arról van szó, hogy a KG79 ne tudna kávét őrölni. Tud. A probléma gyakorlatilag minden, ami e köré az alapvető funkció köré épült: az anyagok, a kezelőszervek, az őrleménytartó és mindenekelőtt a tisztítás. Elképesztő, hányféleképpen tud egy ilyen egyszerű gép az idegeimre menni.
Jól néz ki, de a műanyag pocsék
A külsejéért azért jár némi elismerés a KG79-nek. A szögletes kialakítás és a fémhatású felület egészen mutatós lehet, különösen olyan konyhában, ahol sok a polírozott rozsdamentes acél készülék. A fényes felületek viszont gyűjtik az ujjlenyomatokat, az őrölt kávé műanyag gyűjtőtartályai pedig nevetségesen könnyen karcolódnak. Lehet tehát csinos, de a rendszeresen kézbe vett részei nem sokáig azok.
Egy részletet tényleg kedvelek: a babtartály füstszínű műanyag fedelét. A teljesen átlátszó fedéllel szemben ez legalább valamennyire védi a kávészemeket a fénytől. Ennek van értelme. Az őrleménygyűjtő tartályokról már egészen más a véleményem.
Ezeken a tartályokon már nagyon kevés hétköznapi használat után látható karcok jelentek meg. Apró koppanásokról, ütődésekről, mosásról és törölgetésről beszélek, amelyeket egy kávédaráló kivehető alkatrészének bírnia kellene. A karcok évekkel ezelőtt jelentkeztek, a műanyag pedig idővel megrepedt. Két tartály teljesen eltört és darabokra hullott, a mostanin pedig már lepattant egy darab.
Nem arról van szó, hogy ezek az alkatrészek évekig tartó gyötrés után adták volna meg magukat. Tapasztalatom szerint a műanyag egyszerűen nem elég jó a rendeltetésszerű mindennapi használathoz. Ez különösen kiábrándító egy olyan résznél, amelyet rendszeresen ki kell üríteni és tisztítani.
Mindkét állítótárcsa szörnyű
Mindkét tárcsa, az egyik az őrlés finomságához, a másik a kávé mennyiségéhez, ragacsos gumiszerű bevonatot kapott. Mintha a konyha összes porát és koszát magukhoz vonzanák. Még letörölni is kellemetlen őket, mert minden rájuk tapad. Nem értem, ki gondolta, hogy ez jó anyag egy kávédaráló kezelőszerveire.
A mennyiségszabályozóval ráadásul külön gond is van: bizonytalan az állítása. Hiányoznak azok a jól érezhető, egyértelmű kattanások, amelyeket elvárnék, így szükségtelenül nehéz pontosan ugyanarra az állásra visszatérni.
Hogy világos legyen: a tárcsák nem mechanikusan akadnak. A gumibevonat ragad, a mennyiség állítása pedig pontatlan. Két külön bosszúság, ügyesen egyetlen kezelőszervbe sűrítve.
Őrli a kávét. Nem ez a baj.
A KG79-en 16 őrlési fokozat van, és a motor ma is elvégzi az alapfeladatát, vagyis megőrli a szemeket. A gépnek ezzel a részével nincs komoly problémám.
Elég hangos is. Biztosan nem indítanám be korán reggel, amikor mások még alszanak. De az elektromos kávédarálók zajosak, és nem teszek úgy, mintha ez különlegesen rossz lenne pusztán azért, mert hallani a működését.
Ha pontosan tudni akarom, mennyi kávét használok, inkább lemérem, mint hogy erre a bizonytalan mennyiségszabályozóra hagyatkozzam. Önmagában ez még nem lenne tragédia. A KG79-nél azonban az ilyen idegesítő apróságok összeadódnak, és a legrosszabb a tisztításnál következik.
A tisztítása kész kínszenvedés
Az őrleménytartó egy magas, keskeny, majdnem négyzet alakú műanyag doboz. A finom kávépor és a statikus elektromosság miatt az őrlemény a belsejéhez tapad, így hiába ütögetem, maradhat benne kávé. A statikusság nem szokatlan a darálóknál, de a tartály alakja nem segít.
Elmosni egy dolog. Megszárítani már az abszurditás csúcsa. A nyílása és az alakja miatt nehéz benyúlni egy ruhával, a sarkokat pedig szinte lehetetlen elérni. Szerintem viszonylag vékony a kezem és az ujjaim, de még én sem érek le az aljára anélkül, hogy beszorulna a kezem. Ez csak egy egyszerű műanyag doboz, az isten szerelmére. Miért kell megküzdenem vele, hogy tiszta és száraz legyen?
És nem is a tartály a legrosszabb. A helyén a gépben van egy nehezen hozzáférhető mélyedés, ahol az őrölt kávé felgyűlik. Látni a maradékot, de rendesen kitakarítani onnan feleslegesen nehéz.
A gép alján is van egy nyílás, amelyen át a kiszóródó kávé a konyhapultra kerülhet. A tisztítás így abból is állhat, hogy felemelem a darálót, megütögetem, majd feltörlöm az alatta keletkezett koszt. Ennyit arról, hogy a kávé a gép belsejében maradjon.
Ehhez jönnek a könnyen karcolódó felületek, az ujjlenyomatok és a borzalmas, port vonzó tárcsák. Így egy olyan gépet kapunk, amelyet szinte minden irányból idegesítő takarítani. Komolyan kíváncsi vagyok, kipróbálta-e valaki egyáltalán a tisztítását, mielőtt jóváhagyták a tervet.
Ha a KG79-et szándékosan úgy tervezték volna, hogy következetesen idegesítő legyen tisztítani, akkor valaki fantasztikus munkát végzett.
Összehasonlítás a Melitta Molinóval
A Melitta Molino megvásárlása még nyilvánvalóbbá tette a KG79 tervezési hiányosságait. A Melittát eredetileg megfizethető irodai darálónak vettem, de végül otthon tartottam, és a De’Longhit vittem be az irodába.
A legnevetségesebb különbség a méretük. A KG79 valójában egy kicsit nagyobb a Melittánál, és több helyet foglal a pulton, a két végén lévő tartályok mégis kisebbek.
A De’Longhi babtartályának megadott kapacitása 120 gramm, míg a Melittáé 200 gramm. Az őrleménytartók belső térfogatát vízzel is megmértem: a KG79-é körülbelül 350 ml, a Melittáé mintegy 400–420 ml. Ezek térfogatok, nem a beléjük férő őrölt kávé tömegét jelentik.
Vagyis a fizikailag nagyobb daráló felül kevesebb kávészemet, alul pedig kevesebb őrleményt tud tárolni. Nagyobb gép, kisebb kapacitás mindkét oldalon. Számomra ez egyszerűen ostoba tervezés.
De még csak nem is a kapacitás a legnagyobb kifogásom. A Melitta őrleménygyűjtő része egyszerű, könnyen elérhető kerek felület, amelyet csak letörlök. A tartálya sokkal könnyebben mosható és szárítható, a tárcsái pedig határozottan kattannak, és nincs rajtuk az az undorító ragacsos bevonat. A Melittán 17 fokozat van a KG79 16 fokozatával szemben, de nem az egyetlen plusz beállítás miatt szeretem jobban. Egyszerűen sokkal kevésbé idegesítő használni és karbantartani.
Körülbelül az egyetlen dolog, amit jobban kedvelek a KG79-ben, a fénytől valamennyire védő füstszínű babtartályfedél. Ezzel szemben az őrleménygyűjtő műanyag tartályokról bebizonyosodott, hogy nevetségesen könnyen karcolódnak és törnek.
A Molinónak is megvannak a maga apró furcsaságai, ezekről külön értékelésben írtam. De azokkal együtt tudok élni, nem pedig miattuk utálom a termék használatát. Még azt is fontolgattam, hogy veszek egy második Molinót az irodába, pedig ott már van egy működő KG79. Őszintén szólva különösebben az sem zavarna, ha valaki az irodában megrongálná a KG79-et. Ennyi lelkesedésem maradt iránta.
Ítélet: újra megvenném?
Semmiképpen. És másnak sem ajánlanám.
Igen, a KG79 több mint tíz év után is működik. De viszonylag keveset használtam, nagyrészt azért, mert utálom használni. Ezt tehát ne vegyétek a minőség dicséretének vagy a kivételes megbízhatóság bizonyítékának. Ezt egyszerűen nem állíthatom.
Amivel viszont rendelkezem, az sok év tapasztalata olyan műanyag őrleménytartókkal, amelyek normál használat mellett is karcolódnak és repednek, két tárcsával, amelyek mágnesként vonzzák a koszt, egy bosszantóan pontatlan mennyiségszabályozóval és egy olyan tartállyal és belső üreggel, amelyeket sokkal nehezebb tisztítani, mint indokolt lenne.
Nem egyetlen látványos hibáról van szó. Rossz tervezési döntések egész soráról, amelyek miatt őszintén utálom használni ezt a gépet. A kávé megőrlése végül is a minimum, amit egy kávédarálótól elvárok.
A Melitta Molino megmutatta, hogy nem kell mindezt elviselnem egy ésszerű árú elektromos daráló kedvéért. Ha KG79 vásárlásán gondolkodtok, a tanácsom egyszerű: én nem tenném.
A KG79 működik. Körülbelül ez a legkedvesebb, amit mondhatok róla. Több mint tíz év után végképp elegem lett abból az átkozott vacakból.