Azért vettem meg a Melitta Molinót, mert egy rendes, elfogadható árú elektromos kávédarálót szerettem volna az irodába. Korábban már vettem két Hario Mini Mill PLUS kézi kávédarálót, de végül rájöttem, hogy egyszerűen nem bírom nap mint nap kézzel őrölni a kávét. Gyorsabb megoldást akartam, anélkül hogy nevetségesen sok pénzt költenék egy alapvetően egyszerű feladatra.
A Melitta már régóta ismerős márka volt számomra, főleg azért, mert jóval több mint húsz éve használom a kávéfiltereit a Moccamasteremhez. A Molino ésszerű választásnak tűnt: 17 őrlési fokozat, állítható mennyiségszabályzó és 200 grammos babtartály, mindez túlzó árcédula nélkül.
A használat során be is bizonyosodott, hogy jó választás volt. Egyszerű, praktikus, és pontosan azt csinálja, amire szükségem van, anélkül hogy feleslegesen túlbonyolítaná a kávéőrlést.
Őrlési fokozatok és a csészés mennyiségszabályzó
A Molino 17 őrlési fokozatot kínál, ami bőven elég mozgásteret ad a filterkávémhoz. Az őrlőelemek élesnek és jól kidolgozottnak tűnnek, a szabályzók pedig határozottan, jól érezhetően kattannak az egyes állásoknál, így könnyű megállapítani, hol tartok a beállításokkal.
A mennyiséget csészékben jelölik, a számozott állások között pedig további apró lépések vannak. Méghozzá jó sok. A megfelelő adag megtalálása így kicsit olyan, mintha egy bank páncéltermének zárkombinációját próbálnám megfejteni, csak hogy készíthessek egy csésze kávét.
A csészejelölések önmagukban sem túl hasznosak. A legkisebb beállításon „2 csésze” szerepel, de a méréseim szerint ez körülbelül 9,5 gramm őrölt kávét ad. Az én szokásos egy csészémhez sem elegendő.
Némi kísérletezés után a mennyiségszabályzót a háromcsészés jelzésnél még három kattanással tovább állítottam, az őrlési fokozatot pedig 9-esre. Így körülbelül 15,5–16 gramm őrölt kávét kapok, pont annyit, amennyit a szokásos V60-as kávémhoz szeretnék.
Az adagolást megnyugtatóan egyenletesnek tapasztalom, bár a pontos tömeg természetesen a használt kávébabtól függ. Továbbra is időzítős kávémérleget használok, mert a csészejelölések helyett szívesebben mérek tömeg alapján.
Ha megvannak a megfelelő beállítások, már nincs is nagyon min gondolkodni. Beállítom, megőrlöm a kávét, és elkészítem.
De valóban jó kávé készül belőle?
Az én igényeimhez egyértelműen igen.
A Molinót főként a Hario V60 és a Hario Drip Kettle Air mellé használom. A 9-es őrlési fokozat jól működik a szokásos módszeremmel.
Körülbelül 15–16 gramm kávéval, mintegy 40 másodperces előáztatással és összesen nagyjából 2 perc 30 másodperc és 2 perc 40 másodperc közötti elkészítési idővel telt, erős kávét kapok, kellemetlen keserűség vagy karcosság nélkül.
Végső soron nekem ez számít. Nem sok kedvem van jóval többet költeni egy másik darálóra, ha azzal, ami már megvan, olyan kávét tudok készíteni, amit tényleg örömmel iszom.
Az általam készített kávéhoz a Molino tökéletesen megfelel.
Apró furcsaságok a mindennapokban
Egy dolgot rögtön tisztázzunk: a Molino nem halk.
Elég hangos elektromos kávédaráló, és kora reggel biztosan nem használnám, amikor mások még alszanak, hacsak nem szeretném felébreszteni őket. De ez aligha szokatlan az ilyen darálóknál. A kávébab elektromotoros őrlése zajjal jár, és a Molino sem kivétel.
Az őrleménytartály falára a statikus feltöltődés miatt egy kevés őrölt kávé is rátapad, ahelyett hogy szépen kipotyogna. Néha finoman meg kell ütögetni a tartályt, hogy a maradék is kijöjjön. Érdemes megemlíteni, de engem különösebben nem zavar.
A tartály könnyen kivehető, a helye pedig jól hozzáférhető és egyszerűen letörölhető. Amikor őrlés után kihúzom, egy kevés őrölt kávé a tartófelületre hullik, de a nyitott, egyszerű kialakítás miatt nagyon könnyű eltakarítani. Ez az ilyen darálóknál egyébként is megszokott.
A Melitta egy kis tisztítókefét is mellékel, amellyel a daráló belsejében is könnyebb takarítani. Sajnos a gépen nincs igazán kézenfekvő hely a tárolására. Egy kis tartó jó ötlet lett volna, de emiatt biztosan nem forgolódom álmatlanul.
Aztán ott a kávébabtartály. A Melitta 200 grammos kapacitást hirdet, amit kissé nagyvonalú állításnak tartok. Egy szokásos 200 grammos zacskó kávébab valóban belefér, de főleg a végén óvatosan kell beleönteni, ha nem akarok néhány szemet a konyhapultra szórni.
Ez nem komoly panasz, csak jó tudni, ha általában 200 grammos kiszerelésben vásárolsz, és az egész zacskót szeretnéd egyszerre beleönteni.
Összességében apró sajátosságokról van szó, nem olyan problémákról, amelyek jelentősen rontanák a használatot.
Praktikus kávédaráló, elfogadható áron
A Molinóban leginkább azt szeretem, hogy nem bonyolít túl egy alapvetően egyszerű feladatot.
Elég őrlési fokozat van benne a főzési szokásaimhoz, a mennyiségállítás a használt babokkal egyenletes eredményt ad, és a kávé finom. A kezelése egyszerű, a tisztítása nem különösebben nehéz, és a néhány apró hibájával könnyű együtt élni.
Persze léteznek drágább kávédarálók, és biztos vagyok benne, hogy némelyik valamiben jobb is. De ahhoz a kávéhoz, amit én készítek, nem sok értelmét látom két-háromszoros árat fizetni lényegében ugyanazért az eredményért.
Egy praktikus, elfogadható árú elektromos darálót akartam. Pontosan ezt adja a Molino.
Összegzés: újra megvenném?
Igen, mindenképpen. Szívesen ajánlom is, különösen annak, aki megfizethető elektromos darálót keres a mindennapi filterkávéhoz.
Eredetileg az volt a terv, hogy a Molinót az irodában használom. Annyira megtetszett azonban, hogy otthon tartottam, és inkább a meglévő De’Longhi KG79 darálómat vittem be az irodába.
Még azon is elgondolkodtam, hogy veszek egy második Molinót az irodába, pedig ott már van egy működő elektromos daráló. A külön KG79-tesztemben elmagyarázom, miért kedvelem jobban a Melittát.
A Molino nem tökéletes, de egyik apró furcsasága sem változtat azon, hogy jól végzi a dolgát. Az igényeimhez elég egyenletesen őröl, olyan kávét ihatok a segítségével, amit szeretek, és nem kell hozzá feleslegesen sok pénzt kiadnom.
Néha tényleg ennyi az egész, amit egy terméknek tudnia kell.