Garmin Forerunner 70 teszt: Pont ilyen órára volt szükségem

Kezdtem a saját ízlésemhez képest túlságosan elkényelmesedni, ezért elhatároztam, hogy többet mozgok. Ehhez persze beszereztem még egy új játékszert, hátha segít javítani az állóképességemen és újra formába lendülni.

Nem vagyok valami nagy futó. Néha sétálok, az óra megvásárlásakor pedig éppen elkezdtem heti néhány alkalommal edzőterembe járni, és időnként olyan csoportos órákon is részt venni, mint a jóga. A Forerunner név ugyan elég egyértelműen jelzi, kiket céloz meg vele a Garmin, de én egy jó, általános fitneszórát kerestem, nem olyasmit, ami rögtön azt feltételezi, hogy maratonra készülök.

Be kell vallanom, hogy az egyik fő ok, amiért új Garmint szerettem volna, az volt, hogy… egy Kingdom Come: Deliverance ihlette számlapot használhassak rajta. Elég vonzónak találtam a gondolatot, hogy egy középkori stílusú napórát viseljek a csuklómon.

Mielőtt a Forerunner 70 mellett döntöttem, jó sok időt töltöttem a Garmin legújabb kínálatának átböngészésével, hogy megtaláljam a legolcsóbb modellt, amely mindent tud, amire tényleg szükségem van. Nem a legimpozánsabb adatlapot kerestem, sem egy rakás extrát, amit egyszer kipróbálok, aztán elfelejtek. Egyszerűen a nekem megfelelő órát akartam. Az enyémért 186 fontot fizettem (ez nagyjából 245 amerikai dollár vagy 220 euró, az árfolyamtól és éppen a világban zajló politikai eseményektől függően), és ez az ár jelentős része annak, amiért ennyire elégedett vagyok vele, különösen, ha belegondolok, hogy egyes okosórák ötször ennyibe, sőt még többe kerülnek.

A régi Garmin Forerunner 35 órámat váltotta le, amely egyébként még mindig tökéletesen működik, ezt azért tegyük hozzá! Csakhogy az jóval egyszerűbb készülék volt, színes kijelző nélkül, olyan kevés képponttal, hogy az ember a két kezén is megszámolhatta volna őket. Futáshoz nem volt semmi baj a Forerunner 35-tel, de a többi mozgásformához, amivel foglalkozni akartam, már nem igazán felelt meg, mert túl sok funkció hiányzott belőle. Erősítő edzéshez például a „Cardio” volt az egyetlen valamennyire ideillő profil, így gyakorlatilag mindent ugyanazon az általános néven kellett rögzíteni. Ez nem volt különösebben hasznos, és valószínűleg túl pontos sem, hiszen az óra igazából nem tudta, mit csinálok. Óriási a különbség abban, mennyi mindent tud megmutatni az újabb óra az edzésről, az alvásról és a regenerálódásról.

Szóval bár a Forerunner 70 a Garmin kínálatának viszonylag alsó kategóriájába tartozik, őszintén meglepett, mennyi valóban hasznos funkciót kapok benne, és mekkora előrelépés a korábbi Forerunneremhez képest.

Egy rendes óra, nem valami nevetséges kütyü

Talán érdemes elmondanom valamit az óraízlésemről, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy tetszik ez a modell. Az a fajta ember vagyok, aki kedveli a klasszikus Casiókat és Seikókat, vagy bármi hasonlóan visszafogottat. Nem feltétlenül akarok egy hatalmas kütyüt a csuklómra szíjazni, és egyes okosórák a gigantikus számlapjukkal és vastag, tarka szíjukkal szerintem egyenesen nevetségesen néznek ki. Persze ha valakinek éppen az az álma, hogy úgy nézzen ki, mint Gadget felügyelő, csak tessék.

A Forerunner 70 szerencsére nem ilyen. Meglehetősen visszafogott, és az én szememben önmagában is elég stílusos. Ezért választottam a fekete változatot. Azért meg kell említenem az oldalán lévő élénksárga Start/Stop gombot: el tudom képzelni, hogy bosszantja azt, aki nagyon kényes a színek összhangjára, engem viszont nem zavar. Úgy néz ki, mint egy rendes óra, és éppen ez tetszik benne: bármennyi mindent is tud, végső soron mégiscsak egy óra.

Szerencsére viselni is olyan, mint egy rendes órát. Egyáltalán nem tartozom azok közé, akik szívesen hordanak folyamatosan órát, de ez elég könnyű, a Garmin szerint körülbelül 40 gramm, a mellékelt szilikonszíj pedig olyan kényelmes, hogy gyakorlatilag éjjel-nappal rajtam van. Zuhanyzáshoz általában leveszem, egyébként viszont szinte észre sem veszem, még éjszaka sem. Így megkapom az alvási és regenerálódási adatokat anélkül, hogy alvás közben egy kényelmetlen púp lenne a csuklómon.

Ha pedig az öltözékedhez szeretnéd igazítani az órát, a számlapot is nagyon könnyű lecserélni. Kikapcsolt kijelzővel még visszafogottabb és elegánsabb. Aki szereti, bekapcsolhatja az Always On Display funkciót is, nekem viszont bőven megfelel, hogy a kijelző csuklómozdulatra vagy érintésre ébred fel.

Kijelzőminőség és a kijelzővédő problémája

A régi Forerunner 35-höz képest az egyik legszembetűnőbb fejlődés a kijelző. A Forerunner 70 színes, 1,2 hüvelykes, 390 × 390 képpontos AMOLED-kijelzőt kapott, amely remekül néz ki. Élénkek a színek, minden jól kivehető, és a szabadban sem okozott gondot a leolvasása. A napfény valamennyire visszaverődik a felületéről, de nem annyira, hogy ne lássam, mi van a képernyőn.

Persze mindig lehet találni egy még kifinomultabb kijelzőjű, még több képpontos órát. De tényleg szükségem van erre egy fitneszórán? Szerintem egyáltalán nem. Ez már most bőven elég jó ahhoz, hogy lássam az időt és az összes kívánt adatot. Semmi értelmét nem látom a minél látványosabb PPI-adatok hajszolásának, ha abból nincs gyakorlati hasznom, viszont közben lemészároljuk az értelmes üzemidő minden esélyét (rád nézek, Apple!). Bízom benne, hogy a Garmin megfelelő felbontást választott, mérlegelve az előnyöket és azt, mi történik, ha egyszerűen mindenből egyre többet zsúfolunk bele.

A kijelző vegyileg megerősített üveget használ, és a tapasztalataim szerint jó minőségűnek érződik, ráadásul nagyon ellenálló a karcolásokkal szemben. A Garmin drágább modelljei közül néhány zafírüveget kap, de őszintén szólva nem hiszem, hogy észrevenném a különbséget. Az árcédulán kívül, persze.

Ennek ellenére ajánlom a kijelzővédőt. Ahogy a telefonoknál vagy táblagépeknél is, jobb félni, mint megijedni. A megkarcolódott kijelzővédőt bármikor lecserélheted. Magát a kijelzőt? Azt már kevésbé.

Először két merev üvegfóliával próbálkoztam, de egyik sem feküdt fel rendesen a kijelzőre. Buborékosak lettek, és elkezdtek felválni az üvegről. Nem tudom biztosan, hogy ez a kijelző alakja vagy a szélek íve miatt történt-e, azt viszont tudom, hogy az általam kipróbált merev védők egyszerűen nem illeszkedtek jól. A puha TPU-fóliák ellenben nagyon beváltak. Szépen illeszkednek, alattuk pedig a kijelző ugyanolyan élénk és tiszta marad. Ha tehát új Garmin órát vásárolsz, legyen az ez vagy bármelyik másik, én mindenképpen jó minőségű, puha TPU-kijelzővédőt választanék (biztosan vannak olyanok, amelyek borzasztóan mattá és homályossá teszik a képet, ezért érdemes körültekintően választani).

Gombok, érintőkijelző és eligazodás a menükben

Szerintem az óra vezérlését is eltalálta a Garmin. Az érintőkijelző mellett öt fizikai gombot kapunk, olyan egyértelmű funkciókkal, mint a Start, Stop, Back, Menu, Up és Down, attól függően, hol járunk a felületen. Ennél aligha lehetne világosabb, és örülök, hogy nem kizárólag a kijelző simogatására vagy a csuklómmal végzett mozdulatokra kell hagyatkoznom.

Az egyszerű gombok persze nem jelentik azt, hogy rögtön minden műveletsort értettem. Egy tevékenység elindítása, megállítása, majd tényleges befejezése és mentése némi megszokást igényelt. Több lépésből és gombnyomásból áll, eleinte gondolkodnom kellett, mi következik. Néhány alkalom után azonban megtanultam a helyes sorrendet, és az egész magától értetődővé vált, nem pedig problémává.

Tevékenységek: a futás csak egy a sok közül

Forerunnernek hívják, úgyhogy aligha meglepő, hogy a futás van a középpontban. Szerintem mégsem szabad pusztán azért elvetni, mert valaki nem elsősorban futó. A Garmin több mint 80 beépített sportalkalmazást hirdet ehhez az órához, ami őszintén szólva nevetségesen sokféle tevékenység egy csuklóra szíjazott készüléktől. Nekem a Forerunner név legalább annyira a futók megszólításáról szól, mint arról, hogy valójában mire használható az óra. A gyakorlatban sokoldalú fitneszóra rengeteg mozgásformához. Persze a Garminnak valahogyan meg kell céloznia a különböző sportolói csoportokat az egyes termékcsaládokkal.

Hogy érzékeltessem, mennyi tevékenységről beszélünk, íme a Garmin kézikönyvében megnevezett profilok listája, kategóriákba rendezve. Ha érdekel, nyugodtan böngészd át, ha nem, csak fuss végig rajta, és olvass tovább. Szerintem így is, úgy is érthető lesz a lényeg!

• Futás: Futás, futópad, beltéri futópálya, szabadtéri futópálya, terepfutás, ultrafutás, akadályfutás és virtuális futás.
• Kerékpározás: Kerékpározás, országúti kerékpározás, hegyikerékpározás, gravel kerékpározás, kerékpáros ingázás, kerékpártúra, beltéri kerékpározás, elektromos kerékpározás, elektromos hegyikerékpározás és cyclocross.
• Úszás: Medencés úszás.
• Edzőterem és fitnesz: Erősítő edzés, kardió, elliptikus tréner/crosstrainer, HIIT, lépcsőzőgép, ugrókötelezés, beltéri evezés, ökölvívás, vegyes harcművészetek, mobilitási gyakorlatok, pilates, beltéri gyaloglás, beltéri sífutás és jóga.
• Szabadtéri tevékenységek: Gyaloglás, túrázás, súlymellénnyel vagy hátizsákkal végzett gyaloglás (rucking), hegymászás, lovaglás, disc golf, íjászat és görkorcsolyázás.
• Téli sportok: Síelés, snowboardozás, klasszikus sífutás, korcsolyázó stílusú sífutás, jégkorcsolyázás, hótalpazás és motoros szánnal közlekedés.
• Vízi sportok: Szabadtéri evezés, kajakozás, állva evezés (SUP) és sznorkelezés.
• Csapatsportok: Labdarúgás, amerikai futball, kosárlabda, baseball, softball, krikett, rögbi, lacrosse, röplabda, gyeplabda, jégkorong és ultimate frizbi.
• Ütős sportok: Tenisz, asztalitenisz, tollaslabda, squash, pickleball, padel, platformtenisz és racquetball.
• Motorsportok: Motorozás, motocross, ATV-/quadmotorozás és overlanding.
• Egyéb: Légzőgyakorlatok.

Nem rossz kínálat, ugye? És egyáltalán nem érzem úgy, hogy mindegyiket használnom kellene. Nekem a gyaloglás, a futás, az evezés, az elliptikus tréner és a jóga a kézenfekvő választás. Pont ez az egyik vonzereje: elég sokféle tevékenység van benne ahhoz, hogy rengeteg különböző embernek megfeleljen, anélkül, hogy bárkinek mindent használnia kellene.

Néhány tevékenységnél a foglalkozást körökre, ismétlésekre, intervallumokra vagy külön részekre is bonthatod. Ott van például a jóga: akár az egyes pózokat is rögzíthetnéd vagy időzíthetnéd, én viszont az egész órát egyetlen tevékenységként hagyom futni az elejétől a végéig. Jógázni járok oda, nem azért, hogy az óra nyomkodásával és a pózok kiválasztásával töltsem az időt. Jó, hogy ez a részletesség rendelkezésre áll annak, aki akarja, nekem egyszerűen nincs rá szükségem.

Az egyik igazán kellemes meglepetés a külön motorozás üzemmód volt. A vásárláskor azt sem tudtam, hogy az órában ilyen profil van, pedig rögzíteni tud egy motoros túrát, és megmutatja az útvonalat, az átlagsebességet és még jó néhány adatot, akárcsak futásnál vagy kerékpározásnál. Még az elégetett kalóriákat is megbecsüli. Hogy mennyire érdemes komolyan venni a motorozás során elégetett kalóriák számát, az más kérdés, de az egész váratlanul szórakoztató.

Ez egy olyan kis extra, amire egy futóóránál egyáltalán nem számítottam, és még egy ok arra, hogy motorra üljek! „Egyórányi motorozással több kalóriát égettem, mint húsz perc izzadással az edzőteremben? Há! Ezt kapd ki, edzőterem!” És amint az alábbi videón látható, az előre beállított gyorsindító menüből nagyon gyorsan és egyszerűen el lehet indítani egy tevékenységet.

Ha pedig valahogyan egyik felsorolt tevékenység sem lenne az igazi, a Garmin még sajátot is enged létrehozni. Kiindulhatsz egy meglévőből, vagy készíthetsz újat, egyedi nevet adhatsz neki, és beállíthatod például az adatképernyőket meg az egyéb támogatott opciókat. Elméletben tehát létrehozhatnál egy „Mosogatok, mert a párom lusta” nevű tevékenységet, vagy valami rövidebbet, ha a Garmin nem bírja el az egész panaszt. Elindítod, amikor nekilátsz a mosogatásnak, megállítod, amikor végzel, és máris nyilvántartásod van arról, mennyi időt töltöttél vele, valamint minden más adatról, amelyet beállítottál a profilhoz. Egy idő után az előzményekből akár azt is kiszámolhatod, életedből hány órát mosogattál el azért, mert a párod lusta. Hogy bölcs dolog-e ezt a bizonyítékot a párod elé tárni, az már egészen más kérdés.

GPS: nekem bőven elegendő

Az órában beépített GPS van, amely több műholdrendszert is támogat, de nem tartozik a Garmin drágább, többsávos GPS-t használó modelljei közé. Ezek a fejlettebb helymeghatározó rendszerek különösen rossz vételnél lehetnek hasznosak. A Forerunner 70-ből az egyes magasabb kategóriás órákban megtalálható külön elektronikus iránytű is hiányzik, de útvonal- és pályanavigációra így is képes. A haladási irányt a pozíció változásából számítja ki, nem pedig abból, hogy önállóan tudná, merre nézek.

Számomra azonban fontos különbség van aközött, hogy valami eltér a műszaki adatlapon, és aközött, hogy ez tényleges gondot okoz. A saját órám GPS-ével soha nem volt érdemi problémám. Néha úgy tűnik, induláskor kell neki egy kis mozgás, nagyjából az első öt-tíz méter, mielőtt jelzi, hogy a GPS készen áll. Ez csak a használat során kialakult benyomásom, nem a műholdjelek megtalálási idejének pontos mérése.

Ezen túl egyszerűen működik. Nem emlékszem, hogy a GPS váratlanul megszakadt volna, és semmi olyasmit nem tapasztaltam, ami miatt egy drágább változatra vágyakoznék. A sétáimhoz, alkalmi futásaimhoz, motorozáshoz és az általam ténylegesen végzett szabadtéri tevékenységekhez bőven elegendő. Megértem, hogy akinek másféle navigációs vagy szabadtéri igényei vannak, nagyra értékelhet egy magasabb kategóriás modellt, de nekem nincs rá szükségem.

Pulzusmérés: meglepően közeli eredmények

A pulzusértékeket többször összevetettem az edzőterem kardiógépeinek markolatába épített érzékelőivel és az OMRON vérnyomásmérőmmel is. Valószínűleg néhány tucatszor elvégeztem már ezt az összehasonlítást, különösen az elliptikus tréneren, és az eredmények feltűnően közel vannak egymáshoz. Néha teljesen azonosak, többnyire pedig legfeljebb egyetlen ütés/perc az eltérés ide vagy oda.

Nekem ez a fajta teljesítmény számít. Nem érzem szükségét annak, hogy egyre több érzékelőtechnológiát hajszoljak, csak mert a gyártó képes belezsúfolni az órába. Az számít, hogy az információ hasznos-e. Ha a valóban végzett tevékenységeimnél megbízhatónak tűnő számokat kapok, nem különösebben érdekel a verseny, hogy melyik óra mér a legtöbbször másodpercenként, vagy melyikben van a legbonyolultabb hardver, ha aztán a rengeteg túlzó extra miatt 24 órán belül lemerül. Megint rád nézek, Apple.

Body Battery, alvás és a pihenés értéke

Amikor megvettem az órát, kissé kételkedtem benne, mennyire lesznek hasznosak a további egészségi és regenerálódási statisztikák. Annyi szám van, hogy könnyű elképzelni, amint az egész pusztán egy bonyolult adathalmazzá válik. Végül viszont szinte mindegyiket használni kezdtem, és némelyik meglepően jól tükrözi, hogyan érzem magam valójában.

A Body Battery talán a kedvenc példám. A tevékenység, a stressz és a pihenés adataiból becsüli meg az energiaszintet, és szerintem igen jól érzékelteti a különbséget egy kimerítő és egy igazán pihentető nap között. Ha rosszul alszom, például egy olyan este után, amikor ittam néhány pohárral, éjszaka nem töltődik vissza túlságosan. Egy hosszú, nyugodt alvás után viszont rendszerint sokkal jobban helyreáll.

Ami igazán megragadta a figyelmemet, az mégis valami sokkal apróbb dolog volt. Egyik nap nagyon kellemes, megnyugtató telefonbeszélgetésem volt a lánytestvéremmel, és utána az óra, anélkül hogy bármilyen tevékenységet indítottam volna, vagy megmondtam volna neki, mit csináltam, jelezte, hogy pihentető időszakom volt, a Body Battery értékem pedig két ponttal nőtt.

Nyilván az óra nem tudta, hogy a testvéremmel beszéltem, és azt sem, miről volt szó. Mégis lenyűgözött, hogy mintha érzékelte volna, mennyire megnyugtató volt a beszélgetés. Pont az ilyen hétköznapi megfigyelésektől érzem az adatokat hasznosnak és hitelesnek, nem csupán mutatós dísznek.

Hasonló a helyzet a stresszértesítésekkel is. Az óra jelezheti, ha magasnak tűnik a stressz-szinted, vagy ha sikerült regenerálódnod, bár még nem döntöttem el teljesen, ezekből mennyit szeretnék bekapcsolva hagyni, mert nem szeretek állandóan megszakításokat kapni. Ha azonban a számok nagyjából jól tükrözik a valóságot, a tanácsnak tényleg van értelme. Ha az óra azt mondja, hogy kurvára pihenned kellene, talán tényleg pihenned kellene.

Az óra a „szokásos értékeidet” is megtanulja, és figyelmeztethet, ha valamelyik megszokott adatod kikerül ebből a tartományból. Ez jó módja lehet annak, hogy észrevedd, nagyon túlhajtottad magad, vagy esetleg valami nincs rendben fizikailag, és jobb lenne előbb, mint utóbb orvoshoz menned.

Természetesen nem veszem szó szerint pontosnak a Body Battery minden egyes számát, és nem feltételezem, hogy ezek orvosi mérések. Számomra az az értékük, hogy gyakran valódi tapasztalatokat tükröznek, néha olyanokat is, amelyekre magamtól nem figyeltem volna fel.

Edzésre való készenlét és a reggeli jelentés

Az Edzésre való készenlét (Training Readiness) szintén olyan funkció, amellyel kapcsolatban eleinte szkeptikus voltam, de meglepően hasznosnak bizonyult. Az edzés- és regenerálódási adatokból képet ad arról, készen állsz-e még többre, jobban járnál-e egy könnyebb edzéssel, vagy inkább pihenned kellene.

Nekem ez sokkal szimpatikusabb, mint egy óra, amely folyton azt követeli, hogy mozogj, mozogj, mozogj, mozogj. Egy értelmes edzőpartnernek tényleg újabb edzésbe kellene hajszolnia akkor is, amikor inkább regenerálódnod kellene? Néha a pihenés a helyes döntés.

A reggeli és esti jelentések nagyjából ugyanezért hasznosak. A reggeli például egy helyen mutatja az alvásról, a regenerálódásról, az időjárásról vagy a hőmérsékletről szóló információkat, és ötleteket adhat, milyen tevékenység volna ésszerű aznap. Nem kell több képernyőt megnyitnom, és magamnak összeraknom mindent, mielőtt még rendesen felébredtem volna. Egy használható összefoglaló már vár rám.

A motivációs üzenetekkel azért néha kicsit nevetségessé válik. Előfordul, hogy a jelentés valami olyasmivel zárul, hogy „Meg tudod csinálni!” vagy „Haladj lépésről lépésre!”. Te egy fitneszóra vagy, nem motivációs előadó. Biztos vagyok benne, hogy van, aki szereti az ilyeneket, és ezért nyilván nem fogom lepontozni az órát, de azért néha megforgatom a szemem.

Garmin Connect: minden adat, anélkül, hogy mindent elemezni kellene

Több mint egy évtizede használom a Garmin Connectet, így egy új óra megvásárlásakor nem kellett a nulláról indulnom. Már eleve hosszú tevékenység- és adatelőzményem volt a fiókomban, a Forerunner 70 beállítása pedig egyszerűen ment. Csak hozzáadtam ugyanahhoz a fiókhoz, és a régi adatok ott maradtak. Sőt, ha akarom, továbbra is használhatok egy régebbi Garmint. Szeretem ezt a folytonosságot: az eszközcsere nem jelenti azt, hogy évekre visszamenőleg elvesznek az adataim.

Magában a Connect alkalmazásban őszintén szólva elképesztő mennyiségű információ van. Visszanézem benne az edzéseimet és a trendeket, illetve például a testsúlyomat is rögzíthetem és követhetem. Ha látni akarom, hogyan változott egy adott mutató egy hét vagy egy hónap alatt, például az átlagos szívfrekvencia-variabilitásom, azt is megtehetem.

A legjobb azonban az, hogy nem feltétlenül neked kell értelmezned ezt a rengeteg adatot. A Garmin az alvás, az aktivitás, a Body Battery és az Edzésre való készenlét méréseit összefoglalókká és javaslatokká rendezi. Nem kell esténként hónapok grafikonjait összehasonlítanod és elemezned csak azért, hogy eldöntsd, keményebben eddz-e, vagy vegyél vissza. Minden részlet elérhető, ha érdekel, de a hasznos rendszerezés nagy részét az óra és az alkalmazás már elvégzi helyetted.

Így az egész annak is könnyen használható, akinek még soha nem volt okosórája, vagy esze ágában sincs az edzésstatisztikák szakértőjévé válni. Ez egy praktikus óra, nem kutatási projekt.

És attól, hogy ilyen sok funkció van, még nem kötelező mindegyiket használni. Vegyük például a folyadékbevitel naplózását. Nem fogom minden rohadt pohár víznél elővenni az órát, hogy beírjam. Semmi bajom azokkal, akik ezt teszik, és el tudom képzelni, hogy valakinek tényleg hasznos. Én egyszerűen nem tartozom közéjük, és az a jó benne, hogy teljes egészében figyelmen kívül hagyhatom.

A Garmin Connectben kihívások, mérföldkövek és jelvények is vannak. Miután például tíz evezős edzést teljesítettem, kaptam egy jelvényt arról, hogy rendszeresen evezek. Kitüntetés, úgy látszik. Talán ki kellene nyomtatnom, és kitenni a falra.

Viccet félretéve, nem gondolom, hogy ezek a jelvények haszontalanok. Ha rendszeresen ugyanazt az edzést végzed, és egy mérföldkőnél váratlanul kapsz egy kis gratulációt, érthető, hogy jólesik. Az ilyen játékos ösztönzés tényleg motiválhat. Csak talán ne ragadtasd el magad túlságosan, amikor tíz evezésért jelvényt kapsz. Tekintsd annak, ami.

Értesítések: a legtöbbet kikapcsoltam

Egyvalamiből biztosan nincs hiány az órában: értesítésekből. A beállításoktól függően üzenetek, e-mailek, rendelésfrissítések, stresszriasztások és mindenféle más dolog jelenhet meg a csuklódon. Ha mindent átengedsz, ebből könnyen szüntelen megszakítások áradata lesz.

Ezért kapcsoltam ki a többségüket. Nem kell, hogy az órám a telefonom minden apró rezdülését bejelentse, de ettől még nem nevezném rossznak a funkciót csak azért, mert én nem akarom használni. Sokaknak kényelmes lehet rápillantani egy üzenetre vagy megnézni, ki hívja őket, anélkül, hogy elővennék a telefonjukat.

A lényeg, hogy te dönthetsz. Leegyszerűsítettem az értesítéseket, átrendeztem a megjelenő dolgokat, és elrejtettem mindent, amit soha nem használok, így az óra úgy viselkedik, ahogy szeretném. Attól, hogy egy eszköz sok mindent tud, még nem kell bonyolultnak lennie, ha a felesleges részeket kiiktathatod.

Óraszámlapok, Connect IQ és a saját KCD-számlapom

Ugyanez a rugalmasság jellemzi az óraszámlapokat is, és szerintem a Garmin ezen a téren különösen jó. A Connect IQ-ban mindenféle számlapot böngészhetsz és tölthetsz le anélkül, hogy különleges műszaki tudásra volna szükséged. Egy átlagos felhasználónak annyi a dolga, hogy kiválaszt egy neki tetszőt, és telepíti. Semmi oka fájlokat kézzel, kerülő úton felmásolni.

Ráadásul nem vagy mások terveire korlátozva. A Garmin eszközöket ad a megjelenés módosításához, a kijelzett adatok kiválasztásához és saját képek használatához is. Ha például a kedvenc háziállatod képét szeretnéd a számlapon látni, ahhoz nem kell szoftvermérnöki diploma. A Connect IQ „Face It” funkciójával saját számlapot készíthetsz, és te rendezheted el rajta az információkat ahelyett, hogy beérnéd a gyári megoldással. Pár perc alatt, sőt sietség esetén akár annál gyorsabban is kész lehet a saját, személyre szabott számlapod.

Én ennél kicsit tovább mentem a saját KCD-számlapom fejlesztésével, így a bonyolultabb oldalt is felfedeztem. Saját számlapfájlokat lehet fejleszteni és az órára kézzel telepíteni, akár a megfelelő fájlok átmásolásával, így nem vagy az alkalmazás hivatalos kínálatához kötve.

A legtöbb embernek eszébe sem jut majd ezzel bajlódni, és ez teljesen rendben van. A gyári számlapok és a Connect IQ kínálata a hétköznapi használathoz bőven elég. De ha szeretsz bütykölni, a Garmin láthatóan nem próbál megállítani. Megtarthatod egyszerűnek, vagy annyira túlbonyolíthatod, mint én a KCD Watchot. Egy óra korlátain belül tényleg a saját óráddá teheted.

Még egy figyelmes apróság, hogy mi történik lefekvéskor. Amikor eljön a szokásos lefekvési időm, az óra automatikusan visszafogottabb, kevésbé színes éjszakai számlapra vált, és elnémítja az értesítéseket, még akkor is, ha napközben bekapcsolva hagytam őket. Így nem kell lefekvés előtt semmit külön átállítanom, és ha az éjszaka közepén megnézem az időt, nem vakít el egy nevetségesen fényes számlap. Apróságnak tűnik, de pont az ilyen praktikus megoldásokat értékelem egy olyan eszközben, amelyet szinte egész nap viselek.

Mi hiányzik a Forerunner 70-ből, és miért választottam mégis?

Természetesen vannak olyan okosóra-funkciók, amelyeket 2026-ban már joggal várhatnánk, de a Forerunner 70-ben nincsenek benne. Csakhogy ezek közül egyik sem kellemetlen meglepetésként ért a vásárlás után. Már a döntés előtt tudtam róluk, és éppen az is közrejátszott ennek a modellnek a kiválasztásában, hogy nem kell olyan dolgokért fizetnem, amelyekre nem vágyom.

Vegyük a tárhelyet és a zenét. Az órában 512 MB memória van, nem annyi, mint egyes drágább készülékekben. De nem arra tervezték, hogy offline zenetárat tároljon, akkor minek nekem több? A csatlakoztatott telefonon lejátszott zenét lehet vele vezérelni, magára az órára viszont nem tölthetsz zenét, hogy a telefon nélkül, fülhallgatóval hallgasd.

Teljesen megértem, miért szeretné ezt néhány futó. Fülhallgatót betenni, otthon hagyni a telefont, és csak az órával elindulni valóban hasznos lehet. De én nem futok olyan sokat, sétához pedig rendszerint úgyis magammal viszem a telefonomat. Még futáskor is vannak olyan ruhák és kiegészítők, amelyek elég stabilan tartják a telefont ahhoz, hogy ne legyen különösebben kényelmetlen elvinni.

Lehet, hogy túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy nálam legyen a telefonom, és elérhető maradjak, de nekem furcsa gondolat otthon hagyni. Szóval bár megértem, miért fontos másoknak az órán tárolt zene, számomra ennek a funkciónak szinte semmi értéke.

Hasonló a helyzet a csuklóról, érintéssel történő fizetéssel. A Forerunner 70 nem támogatja a Garmin Payt, és bár vannak, akik állandóan használnák, én már a vásárlás előtt tudtam, hogy nem fogom. Lehet, hogy kissé régimódi vagyok, de mi értelme volna felárat fizetni valamiért, amit nem akarok?

És ahogy már említettem, azt is tudtam, hogy nem a Garmin legfejlettebb navigációs hardverét vásárolom meg. Ettől még a GPS egyáltalán nem rossz; nekem bőven elegendő. Az egész cél az volt, hogy viszonylag megfizethető órát vegyek azokkal a funkciókkal, amelyek számítanak, ne egy drágábbat csak azért, hogy elmondhassam: mindent tud.

Akkumulátor-üzemidő: az egyik fő ok, amiért megvettem

Az üzemidő kezdettől fogva az egyik legfontosabb szempontom volt. Nem akarok mindennap órát tölteni, és többek között ezért sem vonzott soha igazán az Apple Watch gondolata, amelyhez általában jóval gyakoribb töltés társul. Azt akarom, hogy az órám óraként működjön, ne legyen még egy kis eszköz, amelynek az akkumulátorát állandóan felügyelnem kell.

A Garmin okosóra üzemmódban akár 13 napos üzemidőt ígér a Forerunner 70-hez, bár ez természetesen a beállításoktól és a használattól függ. A saját tapasztalatom egyszerűbb: az én tevékenységeimmel olyan sokáig bírja, hogy alig kell a töltésre gondolnom.

Azért a 13 napot érdemes megfelelően értelmezni. A Garmin kizárólag GPS-szel, folyamatos rögzítésnél legfeljebb 23 órát, az összes műholdrendszert használva pedig legfeljebb 16 órát ad meg. Ha tehát sokáig tartó, GPS-igényes tevékenységeket végzel, például kerékpározol vagy motorozol, esetleg naponta több edzést is rögzítesz, könnyen el tudom képzelni, hogy egy hétnél hamarabb lemerül. Én magam nem teszteltem ilyen szélsőséges használattal, de akinek nálam jóval intenzívebbek a szokásai, annak érdemes számolnia ezzel.

Amikor viszont töltőre teszem, elképesztően gyorsnak érződik. Sokszor csatlakoztattam már, miközben számlapokkal játszottam vagy beállításokat módosítottam, és mire végeztem, az óra már 100%-on volt. Nem állítom, hogy megmértem volna egy teljes, nulláról százra történő töltést néhány perc alatt, mert nem tettem. A mindennapi használatban azonban a hosszú üzemidő és a kényelmes rátöltések kombinációja kiváló.

A régi Forerunner 35-höz képest a töltőcsatlakozás is kellemes előrelépés. Az FR35-nek különös, rácsíptethető töltője volt, amely feltehetően segített megőrizni a vízállóságot, de bosszantóan könnyen meglazult vagy véletlenül lecsúszott. A Forerunner 70 ehelyett a Garmin saját USB-töltőkábelét használja, amelynek csatlakozója rendesen és stabilan a helyére pattan. Apróság, de sokkal kevésbé körülményes tőle a gyors rátöltés.

A gyakorlatban nincs semmiféle bonyolult töltési rutinom. Használom az órát, időnként feltöltöm, és élem tovább az életemet, pontosan ezt akartam. Egy praktikus tipp: ha például mindig töltőre teszed, amíg zuhanyzol, és rögtön utána visszaveszed, garantálom, hogy soha nem fogsz lemerült órával ott állni, és várni, amíg feltölt.

Melyik Garmin óracsaládot érdemes megnézni?

Mindez megmagyarázza, miért felel meg nekem ez a Forerunner, de nem jelenti azt, hogy mindenkinek ezt a Garmint kellene megvennie. A kínálat összehasonlítása szükségtelenül zavaros lehet: sok termékcsalád létezik, mindegyikben több modell, néha ugyanabból a modellből is különböző méretek. És természetesen jönnek majd újabbak is. Szerintem hasznosabb elmagyarázni az alapvető különbségeket, hogy eldönthesd, melyik család illik hozzád, utána pedig megnézhesd a kapható modelleket és az aktuális árakat.

Forerunner a futásra kihegyezett család, ahogy azt a név készségesen elárulja, de egyáltalán nem csak futóknak való. Az, hogy a saját Forerunner 70-emet sétához, edzőteremhez, jógához és még motorozáshoz is használom, jól mutatja, más tevékenységeknél is mennyire hasznos. A komolyabban futóknak pedig vannak a családban kifinomultabb, kifejezetten elhivatottabb futók számára tervezett modellek is.

vívoactive talán a legkézenfekvőbb alternatíva, ha viszonylag megfizethető Garmint szeretnél több mindennapi, életmóddal kapcsolatos funkcióval. A vívoactive 6 például támogatja az órán tárolt zenét és a Garmin Payt is, ami ebből a Forerunnerből hiányzik. Ha fontos, hogy telefon nélkül hallgathass zenét, ez az egyetlen különbség is elegendő ok lehet a vívoactive mellett.

Ha inkább egy kifinomultabb órát keresel mindennapi okosóra- és jólléti használatra, érdemes megnézni a Venu családot.

A strapabíróbb, szabadtéri használatra a Instinct való, különösen, ha a tartósság és a nehéz terepviszonyok a legfontosabbak.

Ha pedig prémium multisport- és outdoorórát akarsz sokkal fejlettebb lehetőségekkel és minden földi jóval, ott a fēnix, feltéve, hogy hajlandó vagy megfizetni.

Nem állítom, hogy személyesen kipróbáltam volna mindegyik családot. Csak szerintem hasznos megérteni, nagy vonalakban melyik mire való, ahelyett hogy automatikusan azt feltételeznénk, az én választásom neked is a legjobb.

A saját kutakodásom során egyébként minden családból kiválasztottam azt a modellt, amelyet a „legjobbnak” tartottam. Ezeket összegyűjtöttem a másik oldalamon, a KCDWatch.com-on egy ajánlott Garmin órákat összehasonlító útmutatóban, a modellek jóval több műszaki adatával együtt. Az oldalnak 2026-ban, 2027-ben és akár még 2028-ban is hasznát veheted, bár gondolom, addigra a Garmin megint kiad pár új órát. Ezért mindig ellenőrizd, melyek a legújabb modellek, és azt is, hogy egyáltalán szükséged van-e a legújabbra!

Az aktuális árakat is érdemes megnézni, nem pedig feltételezni, hogy egy adott óra mindig olcsóbb lesz. Amikor megvettem a Forerunner 70-emet, a vívoactive 6 valamivel drágább volt. Mire azonban megírtam ezt az értékelést, a vívoactive már olcsóbb lett. Az Amazon árai változnak, néha annyit is, hogy egyik napról a másikra más modell kínálja a jobb vételt. A funkciókat azzal az árral vesd össze, amelyet a vásárlás pillanatában ténylegesen fizetned kell.

Tényleg aktívabb lettem tőle?

Igen. Határozottan. A Garminnal egyértelműen többet edzek, és valahogy jutalmazóbbnak is érzem a mozgást. Könnyű nyomon követni, mit csináltam, mennyit mozogtam, és hogyan állnak össze az egyes alkalmak, anélkül hogy mindent észben kellene tartanom, vagy hosszasan kézzel naplóznom.

Már az is sokat számít, hogy látom a tevékenységeimet és a fejlődésemet. A regenerálódási adatok, javaslatok és egyéb statisztikák pedig még hozzátesznek ehhez. Néha nem egy konkrét szám segít, hanem az érzés, hogy az óra jobb képet ad arról, mit csináltam eddig, és mi lenne ésszerű legközelebb.

Arra, hogy ez mennyire ösztönző lehet, különösen jó példa a Garmin Fitness Age, vagyis fitneszkor funkciója. 39 éves vagyok, lassan 40, de amikor elkezdtem használni az órát, 41 éves fitneszkort mutatott. (Jaj! HOGYHOGY ennyi idős vagyok?!) Ez azért kijózanító volt. Mindössze két hónappal később viszont már arról kaptam értesítést, hogy a fitneszkorom 38,5 év. Két hónap alatt 2,5 évet faragtam le belőle, és az óra szerint most már fittebb vagyok, mint amit a tényleges életkorom sugallna. Nem rossz bók egy csuklón hordott szerkezettől.

Most pedig szeretném a fitneszkoromat harminc-egynéhány évre csökkenteni. Már az is jól mutatja, mennyire motivál az óra, hogy újabb célt tűztem ki magamnak. Nem egyszerűen több mozgásra szólít fel: kézzelfogható célt ad, és megmutatja a fejlődést. Hordom, végzem a tevékenységeimet, és időnként frissítem a testsúlyomat az órán vagy a Garmin Connectben. A követés nagy része észrevétlenül, a háttérben történik, az adatok pedig ott vannak, amikor meg akarom nézni őket. Természetesen a több mozgás előnyeit éreznem is kell, de az is önmagában jó érzés, hogy a statisztikákban látszik a javulás. Ehhez nem kell esténként grafikonokat elemeznem vagy mindent kézzel feljegyeznem. Egy finom ösztökélés, némi tanács, amikor jól jön, és ami talán a legfontosabb: valóban felhasználóbarát.

Ezért őszintén jó edzőpartnernek nevezném. Ha valaki egészségesebb vagy aktívabb szeretne lenni, el tudom képzelni, hogyan segíthet neki egy Garmin. Nyilván ettől még csak egy óra. Nem fog kirángatni az ágyból, edzeni helyetted vagy rendbe tenni az életedet. De rengeteg hasznos információt adhat, és támogathat az egészségesebb életmód felé vezető úton.

Újra megvenném a Garmin Forerunner 70-et?

Egészen biztosan igen. Sok időt töltöttem azzal, hogy találjak egy viszonylag olcsó Garmint, amely mindent tud, amire szükségem van, és a Forerunner 70 pontosan ezt adta. A kijelző, a kényelem, a tevékenységkövetés, az üzemidő és különösen az egészségi és regenerálódási adatok mind lenyűgöztek. Nem érzem úgy, hogy bármi fontosról lemaradnék csak azért, mert a Garmin drágább órákat is árul.

Ajánlanám másoknak?

Talán, az igényektől és az ártól függően. Ez nem kritika a Forerunner 70 felé; egyszerűen arról van szó, hogy ésszerűen kell órát választani. Ha a te igényeid hasonlóak az enyéimhez, nagyon jó választás, és az is mellette szól, hogy a Garmin egyik legolcsóbb és legújabb modellje. De ha közvetlenül az óráról szeretnél zenét hallgatni telefon nélkül, a csuklóddal fizetni, vagy speciálisabb szabadtéri és navigációs lehetőségekre van szükséged, nem fogom azt színlelni, hogy automatikusan ez a legjobb óra neked. Mert nem az.

Sokkal inkább azt szeretném, hogy megértsd az alternatívákat, és azt vedd meg, amelyik tényleg megfelel neked. A Forerunner család inkább a futásra összpontosít, de nem kizárólag; a vívoactive az életmódfunkciók felé hajlik; a Venu kifinomultabb; az Instinct strapabíróbb; a fēnix pedig a kissé… túlzásba vitt változat. Hasonlítsd össze a számodra fontos funkciókat, és nézd meg a jelenlegi árakat, ahelyett hogy feltételeznéd, az egyik család mindig olcsóbb vagy jobb a másiknál.

És őszintén szólva szerintem 2026-ban az a „probléma”, hogy ezek az órák már olyan messzire jutottak az első elődeiktől, hogy szinte minden Garminban megvan majdnem minden, amire szükséged lehet. Alig számít, melyik családot nézed: a döntés végül olyan prózai dolgokon múlhat, mint az ár, a külseje, a mérete, vagy hogy tudja-e azt az egy-két konkrét funkciót, amelyet szeretnél. A legtöbb modell reálisan szinte mindent tudni fog, amire a választott sportodhoz szükséged van, és ez kellemes „probléma”.

Ezért vagyok lenyűgözve ettől az órától. Nem azért, mert szó szerint mindent tud, hanem mert azt, amit én akarok, nagyon jól csinálja. Tudatosan egyszerűbb, viszonylag belépőszintű Garmin, és én pontosan ilyet kerestem. Semmi szükség minden Garmin-funkcióért fizetni, ha úgysem használnád őket. És az igazat megvallva eleve nincs túl sok hiányzó funkció, legalábbis olyan biztosan nincs, amelyre nekem tényleg szükségem volna vagy vágynék. Nekem ez tökéletesen megfelel.

Ez is egy ok, amiért szeretem a Garmint: az órái átgondolt termékeknek érződnek. Nem csak a funkciók száma számít, hanem olyan apró, praktikus döntések is, mint a kényelmes viselet, az értelmes éjszakai működés vagy az, hogy a töltőkábel tényleg a helyén marad. Ezek mind összeadódnak, ha az ember nap mint nap hord valamit. Végső soron szinte mindegy, a Garmin újabb modelljei közül melyiket választod. Sok funkciót kínáló okosórát kapsz, amely sokáig szolgál majd. Végül is Garmin gyártotta, nem Apple.